Komolyan mondom, ez a hónap… :) Ugyebár tegnap írtam az új tevékenységről, amely a napi közel 12 óra adománygyűjtésről szól. Minden nap nem fog menni, mert lehet én egy nyápic európai vagyok, de heti 6 napot nem fog menni (a többieknek igen, pl. az egyik szerzetes srác befejezte a fogadalmát, és most már ezt csinálja “főállásban”, már nő a haja, stb.). Amúgyis, 2 nap kimaradt a blogból és már jöttek a reklamációk, hogy miért nem írok. Szóval részemről a heti 6 nap nem fér bele, de azért 2-3 nem fog problémát okozni. Majd úgy szervezem az életem, hogy írni is tudjak, meg ugye pénzt keresni is (mert itt most csak konkrétan reggelit kapunk és a többit nekem kell megoldanom).
Pár napos hír, hogy a comfort women téma kapcsán (amiről már írtam ITT), itt most nagyon nagy mozgalom kezd kibontakozni. Idáig is volt, mert erről írtam. Egyrészt Japán hallgat, mert fizetett, más hírek szerint nem sokat és nem érti mi a baja még Koreának. Másrészt meg lassan kihal ez a generáció, bár akik katonák voltak és ott harcoltak a II. világháborúban már nagypapák és nyugodtan élik életük utolsó éveit. Ez egy eléggé megosztó téma. Én ott voltam egy tüntetésen, de utána pár koreai azt mondta, hogy azért ennyire ez nem tiszta kép, mert sokan önként vállalták ezt a fajta “munkát”. Nehéz igazságot tenni, mert ha ezt megemlítem egy koreainak mondjuk a központban, akkor képes erősködni, hogy “márpedig ez igaz”, amire én nem mondok semmit, mert sem az illető nem élt akkor sem én. Hagyjuk.
Lényeg az ami most következik: Gondolt egyet a civil szervezet(ünk) vezetése és szervezett egy akciót, aminek a lényege, hogy augusztus elején levonulunk Jeju-ra (ez egy sziget Dél-Korea déli részén), és fesztivál szinten az ott jelenlévők összesen 200.000 meghajlást (én inkább leborulásnak nevezném – feküdj / kelj alapon) fognak végezni tiltakozásképp a világban ma is jelenlévő szexrabszolgaság ellen. Jelen lesz ugyebár az alapítvány apraja nagyja + 2 magyar :) meg nagyon sok koreai diák, Japánból is érkeznek és mindenki aki mozdítható és támogatja ezt a mozgalmat el ott lesz augusztus felében Jejun.
Elsőre sokkolt az egész, hogy “na akkor Gabriel hány meghajlást írhatunk be?” Én erre fülig szájjal, persze “várjatokmá” szerűt reagáltam. Melinda rásegített és azt mondta, 2000-et csak meg tudunk csinálni, elvégre az egészre van egy napunk. Hogy éreztessem milyen is lesz. Tessék elképzelni 4 kijelölt területet, 4 nagy számlálóval. :) Az első területen a 10.000 meghajlást bevállalók lesznek (vannak páran tőlünk is), a másodikon az 5000-es tábor, a harmadikon a pár ezres és a negyediken aki 1000 alatt hajlandó bevállalni valamennyit. :)
Amúgy érdekelne, ki mit gondol erről. Digitális agyam azt mondja nincs értelme az egésznek, mert mi változik meg ezzel a Latin-Amerikában, vagy Ázsiában, netán Afrikában? A szexrabszolgaság virágzik, attól függetlenül, hogy illegális, vagy szemet hunynak felette a kormányok, vagy a rendőrség, stb. A másik oldalam meg azt mondja miért ne? Tombolni fog a kánikula, vizet kapunk, törölközőt viszek, és teszek valamit a tiltakozási akció érdekében. :)
Megjegyzem: a meghajlás az ázsiai kultúrában a tisztelet, részvét, megértés, és támogatás jele. Ez nem vallási akció, mert abban nem vennék részt. Ezzel kapcsolatban külön elveim vannak.
Ma jött a hír, hogy az összeírás során nem tetszett a szervezőknek, hogy a legtöbb “bevállaló” az tőlünk van és az odaérkező nagyközönségnek nem jut “hely” a 200.000-es meghajlásban. Leredukálták a számokat. A miénket 500 alá. o.O amire én persze reklamáltam, hogy nemár, minden koreai szinte 500 fölé lett besorolva és a mi két nevünk virít ott az utolsó rubrikában “500 alatt” címmel. :) Nem akarok lusta európai lenni, szóval felléptem a diszkrimináció ellen. További fejlemények a Twitter és / vagy Facebook csatornámon. ;-)
Ki mennyit vállalna be? :)